December 31-én kedvünk támadt egy kis mozgásra, így a kellően álmos 6 hónapos kislányunkat levittük egy kicsit sétálni. Azonnal el is aludt a babakocsiban. Mi meg a séta közben jókat nevettünk azon, hogy kicsit olyan a levegőzésünk, mint a Legenda vagyok című filmben. Rohanunk, hogy még legalább 3 kört tudjunk menni vele napnyugta előtt, mielőtt előkerülnek a „zombik”. A 31-e rettegett zajvadászai: a petárda és tűzijáték őrültek, akiktől még egy felnőtt épeszű ember is távol tartja magát, nemhogy egy kezdő anyuka az éppen alvó pár hónapos kislányát.

Szóval amilyen gyorsan csak tudtuk szedni a lábunkat, úgy toltuk szegény gyereket, hogy már már csuklott-nyeklett a kis teste a babakocsiban. A félelmünk nem volt alaptalan. Alighogy a nap alábukott a budai dombok felett, már fel is dördültek az első hangok. Mi meg, mint az őrültek, úgy rohantunk befelé. Na de ami ezután jött, azt szerencsére már a szoba békéjéből asszisztáltunk végig,...én viszont azóta sem tudom túltenni rajta magam. Napnyugtától ugyanis egy augusztus huszadikai - csak körülbelül húszszoros mennyiségű - zajszint állt a be a lakótelep csendje köré. Bármikor bárhova néztél, csak úgy szálldostak az ég felé a színes fénycsóvák. A percek csak teltek múltak, a zaj nemhogy csökkent, hanem egyre fokozódott. Egészen hajnali 3-ig. A város minden szegletéből folyamatosan jöttek a hangok, a zárt ablakon át is ömlött be ez égett kanócszag vagymi… Olyan füstös köd ereszkedett a városra, hogy éjféltől már alig láttam valamit az ablakon át, csak az éles hangok szűrődtek be a sűrűre zárt redőnylécek között.

Nyilván nem tudtam aludni. Isteni szerencse, hogy a redőny szigetelt annyit, hogy a kislányunk igen. Nekem viszont közben volt időm azon gondolkodni, hogy vajon ilyen rezsi árak mellett mégis hogy a fenébe van az embereknek ennyi kerete erre a három másodpercig vicces marhaságra? Vagy idén minden egyes utcai árus diszkont áron adta a tűzijátékot? Akármelyik kisgyerekes ismerősömmel cseteltünk aznap este, mind nagyon bosszús volt. A gyerekek gyakorlatilag vagy alig tudtak elaludni, vagy fel-felébredtek, mert féltek ettől a folyamatos puffogástól. Rosszabb volt a hang, mintha háborús övezetben lettünk volna. A párom még el is dobott egy morbid viccet, hogyha most támadnának meg minket az oroszok, észre se vennénk… Ráadásul a gyerekek reakciója még egy dolog, mert jóeséllyel egy nagyobb lurkónak már el lehet magyarázni, hogy szilveszter van és az emberek így örülnek a távozó óévnek nade ott vannak szegény kutyák… a madarak… mindenféle egyéb állatok, ill. azok az emberek, akik alapból érzékenyek a fényre, zajra…. 2022-ben ennyire nem tudatos a világ, hogy rájuk senki sem figyel? 

Szóval az óévet búcsúztatva kicsit keserédesen arra jutottam, hogy tényleg nem értem ezt. Minden budapesti lakos összesen 3 darab rudat vett és azt lőtte fel? Ezért volt ennyire hangos légtér folyamatában? Nem lett volna gazdaságosabb a szomszédét nézni mindenkinek? Ráadásul most, hogy katasztrofálisan drága az élelmiszer, a gáz, a villany, az autók… és kb az élet. Erre mégis van pénze ennyi embernek..?

Ha a válasz igen, akkor 2023-ban picit nézzünk magunkba. És javaslom a kormányunknak, hogy szervezzen egy gyűjtést. Legyen szilveszter éjjel is ugyanolyan központi tűzijátékunk, mint augusztus 20-án. Azt legalább megússzuk egy fél – órában és nem kell egész éjjel ezt az agymenést hallgatni. Vagy ha ez esélytelen, akkor vegyék törvénybe, hogy csakis éjféltől-hajnali 1-ig lehet lőni ezeket a bocsánat – szarokat…. hogy sem az érzékenyebb embereket ne bántsuk feleslegesen, sem az állatokat, sem senkit. Félreértés ne essék – nem vagyok semmi rossznak az elrontója. De 22 éve élek Budapesten és ilyen aktív hangzavart még az életben nem hallottam egyik szilveszter éjjel sem. Főképp nem ilyen évben, amikor ismétlem: állítólag ennyire drága az élet. Meg amikor a drón felengedése engedélyköteles, ez miért nem...?

És ami azt illeti, az aktív lövészeknek meg azt üzenem a következő évre: A szilveszter egy sima fújós dudával, konfettivel, és mindenféle papírmaséval is pont ugyanolyan tökéletes volt és lesz mindig is, mint ezekkel a hangos bűzrudakkal.

Sőt…