"Az ész fontos, nem a haj"

Ez igaz. De ettől még az embernek nem az eszét látják először,  még akkor sem, ha állásinterjúra megy. Az első 3 másodpercben itt még csak a külsőségek játszmája zajlik. Szóval bármilyen gyarló is ez, de ezek igenis számítanak...

Egész életemben elégedetlen voltam a hajammal. Amikor egyenes volt, göndörítettem, aztán mikor huszonévesen egy kisebb hormonzavar miatt begöndörödött, ölni tudtam volna azért, hogy újra egyenes legyen. Ha levágattam, akkor rájöttem, hogy túl fiús és utána alig vártam, hogy hosszú legyen. Aztán ha egy kicsit megnőtt, rájöttem, hogy nem olyan mennyiségű, hogy szépen álljon, úgyhogy gyorsan levágattam megint. Amikor még nem volt benne ősz hajszál, akkor ezerrel festettem, most, hogy van, tüntetek és meghagyom az eredeti színét. Aztán persze, ahogy az lenni szokott, a múltkor a kezembe kerültek a gyerekkori képeim és egyszerűen döbbenten néztem őket. Nem értettem, hogy mi a túróval volt bajom kislányként, amikor annyi és olyan minőségű hajam volt, hogy a parókaszalonok könyörögtek volna érte. Napszítta szőke volt és dús, de én folyamatosan elégedetlenkedtem. Aztán egyszer csak bekattantam és úgy gondoltam, hogy egy picit fazont igazítok rajta. Középiskolás lehettem, elsős, vagy másodikos, már nem emlékszem és akkoriban reklámoztak ezt az ON  - OFF hajbemosót. Nem tudom, hogy melyik márka terméke volt, mindegy is, hiszen már rég nincs forgalomban. Akkoriban még hittem a reklámoknak (ma már marketingesként szakmámból adódóan is szkeptikusabb vagyok). Fogalmam sincs, hogy milyen pénzből, de vettem egy dobozzal. Nem apróztam el: mahagóni színűt. Annak rendje és módja szerint beszereztem a felkenős ON-t és a leszedő OFF-ot.  Gondoltam, hogy kipoénkodom magam vörösként, aztán újra tejfel szőke leszek. Utólag annyira röhejesnek tűnik az ötlet, csodálkozom, hogy a fodrász hogy nem beszélt le erről a baromságról. Vagy a szüleim. Vagy bárki, aki egy kicsit is épelméjű. De gondolom úgy volt vele mindenki, hogy a kiskamasz önmegvalósít, és amíg nem tetkót akar a fenekére varratni, addig hagyják. (hál'isten soha nem voltak ilyen igényeim) Egyszóval gondoltam egyet és besétáltam a fodrászatba, hogy a szőke hajam és a még szőkébb szemöldököm és szempillám is egy gyors ideiglenes átalakulás alá kerülhessen. Olyannyira jól sikerült, hogy máig emlékszem szegény Édesapám néhai barátjának reakciójára (Ő látta ugyanis először a remekművet, mert épp akkor léptem át a kapunkon, amikor Ő épp távozóban volt tőlünk - a mai nap élénken emlékszem a jelentre) "Úristen, hogy nézel ki! Mit műveltél magaddal? ...mint egy kétgyermekes elvált, alig használt családanya" Baromira szarul esett. Dúlva fúlva mentem be az ajtón. Persze mivel nekem alapvetően tetszett, így igyekeztem nem törődni a megjegyzésével és tovább örültem a mesterművemnek. Az aznap esti buliban senki sem ismert meg. A tulajdon osztálytársaim is úgy mentek el mellettem, mintha életükbe nem láttak volna (ezt mondjuk betudhatjuk a nappali fény hiányának is). Az akkori plátói szerelmem sem ismert meg. Meghívott egy italra és újra bemutatkozott. Nem szóltam neki, hogy én vagyok én, csak pár perccel később.  Teljesen ledöbbent, engem pedig kifejezetten mulattatott. Szóval összességében én szerettem ezt az átalakulást. Igazi kamaszos lázadás volt. (még mindig kevésbé drámai, mint egy tetkó) Egészen addig tartott, amíg egy nap úgy nem döntöttem, hogy most már elég a játszmából, jöjjön az OFF. Ismét szőke akarok lenni! Na, ezen a ponton borult az elmélet. Mondanom sem kell, hogy soha többé nem lettem ugyanolyan szőke, mint előtte. Ellenben megtapasztalhattam, hogy milyen narancssárga fürtökkel létezni....

Azóta eltelt kb 20 év. Ahogy én is, úgy a hajam is öregedett. De hála az égnek, nem vészesen. Felnőtt fejjel ugyanis már tudom, hogy mit kell tennem azért, hogy ne gyötörjem szegényt, hanem igyekezzek a lehető legjobb állapotba hozni a fejbőrömet. Íme az évek alatt gyűjtögetett praktikáim, a teljesség igénye nélkül:)

• az első és legfontosabb, hogy minden szépészeti téma belülről kezdődik, tehát tetszik nem tetszik, oda kell figyelni az étkezésre: én például nem eszem tehéntejet, glutént és cukrot is minimális mennyiségben. Nem mondom, hogy mindenki kövesse a példám, de én anno ezeket egy ideig rendesen túltoltam és a hajam ezt meg is sínylette. És miután nagyon sokat olvastam erről, így sikerült összerakni a saját praktikákat. És ha az étkezési tanácsadóknak közös halmazt akarunk keresni, azok is garantáltan egyetértenének a fentiekkel. És ha ez még nem elég meggyőző, akkor guglizzátok meg Dr. Gillian McKeith-et. Az vagy, amit megeszel c. könyvét tudom ajánlani, ott részletesen kitér ezekre. (Érdemes megnézni az író hajának minőségét is a fotókon, közel 50 évesen...)
• mozgás, mozgás, mozgás - sport nélkül miért gondoljuk, hogy bármi is működik? olyan a testnek, mint a friss levegő egy zárt szobának. Azt is át kell szellőztetni néha, miért gondoljunk, hogy a testünk másként működik?
• kevesebb stressz (az ember nem tudja hermetikusan elzárni magát a nagyvilágtól, de az tuti, hogy a szavait, a tetteit és főképp a reakcióit meg tudja válogatni. én az IGAZ szóra esküszöm. Baromi nehéz gyakorolni, mert mindig könnyebb azt mondani, amit az ember hallani akar, de hosszú és rövid távon célravezetőbb az igazság, mint a kegyes hazugság) És ha igazat mondunk, akkor nem ragad bent semmi, nincs mi emésszen minket és sokkal könnyebben el tudunk jutni napközben a boldog állapotba, mert nincs ami emésszen minket :)
• aloe vera és diófa tea - ez az a két folyadék, ami azonnal javít a haj tónusán (A FLP aloes teáját száz éve iszom és ha egy nap megiszom 2 litert, a bőröm és a hajam is új életre kel :)) - úgyhogy ez nálam mindig van a szekrényben
• romantika, szerelem és gyengédség :) ennél jobb sport nem is kell. egyszerre segít az összes szervünknek ;)
• törődés: a hajad pont ugyanannyi odafigyelést igényel, mint egy szemé bánj vele szeretettel! ha utálod, megbosszulja és nem fog nőni
• teafa samponos mosás és almaecetes öblítés - a gombák sajnos a helytelen táplálkozás mellett a fejbőrt is el tudják lepni. nagyon sok drága kence van, de én ezeket nem igazán szeretem. Nagyanyáink régi praktikáira annál inkább esküszöm! szóval időnként egy kis tengeri sós dörzsi pakolás (nagyon finoman! hogy megtisztuljon a fejbőr és levegőt kapjanak a hajhagymák is) majd rá egy kis banános tojáspakolás
• mandula és c vitamin - mind a kettő nagyon jót tesz a hajnak és a testednek is
• napi apró örömök! ha valami, akkor ez segít átvészelni egy nyűgösebb konfliktust. minden apróságot vegyél észre, ami csak körülvesz: egy tündéri lakásdekor, egy finom ebéd, egy nagy nevetés. bármit, ami szebbé teszi a napodat! 

És ne feledd: ha a hajad szép, akkor az felér egy tökéletes gadróbbal! Mert egy csodálatos hajkoronánál semmi sem öltöztet jobban! :) SEMMI!