Van egy régi mondás: bajban ismerszik meg, hogy ki a jó barát. A Koronavírus idején ez kissé átalakult: bajban ismerszik meg a jó munkáltató.

Nos, ebben a feszült időszakban aligha kell reklámra költenie annak a cégnek, aki bármilyen nem várt emberi magatartást tanúsít, vagy valami extrémebb gesztust tesz le az asztalra, mert az emberei hirdetni fogják fennen, hangos szóval, az biztos. Ebben a helyzetben a jó cégek olyanok lesznek, mint a kitüntetett hősök a háborúban. Ennél jobb időszak az önmarketingre és a brandépítésre nem kell. Ha valaki humánusan áll most a kollégáihoz és megköszöni nekik, hogy ezekben az ínséges időkben is azon dolgoznak, hogy a cég szekerét tolják, az már várhatja is mellszobrot a cég udvarán

A Korona vírus terjedése egyre több új élethelyzetet szül. Mintha elemében rengetné meg a napi egyensúlyunkat. Már nem tudunk csak úgy elszaladni a barátainkkal egy moziba. A bevásárlás nem egy könnyed időtöltés, hanem villámgyors szükségfeladat lett: Rohanás nyitásra, hátha még van valami használható táplálék. Az iskolák zárva, játszóterek zárva, minden felborult. És lehet, hogy még csak észre sem vesszük, de ezek az új helyzetek folyamatosan stresszben tartják az idegrendszerünket is. Mert hát ha egy dolgot tudnál mondani, ami Neked a legfontosabb, akkor mi lenne az? Ezt hallgatjuk gyerekkorunk óta. Ezt kántálják folyamatosan a legidősebbek. Mintha ránk lenne tetoválva, belénk lenne kódolva, hogy történjen bármi, csak egészség legyen! Erre tessék, épp e mellé került most mindenkinél egy hatalmas kérdőjel. És a legrosszabb, hogy még fel sem fogjuk, hogy mi történik nap mint nap körülöttünk és máris ketté kell szakadnunk lélekben. Az egyik felünk küzd a felborult mindennapokkal, közben próbálja feldolgozni a család, a barátok reakcióit a Koronavírus témájában. Nem is kell érintkeznünk, épp elég a Facebook, ami egy komplett Koronavírus portállá változott. Ezzel párhuzamosan mindannyiunk próbálja rendezni a saját érzéseit. Kitalálni, hogy Ő maga mégis mennyire retteg egy tizes skálán. Mert ugye hallani továbbra is mindenfélét, hogy mennyire veszélyes járvány is ez. Mindeközben a racionális felünknek nincs választása. A dolgos énünknek ugyanis történjék bármi, meg kell birkóznia és továbbra is helyt kell állnia a munkahelyen, hogy legyen miből bevétel. Amennyiben van még olyanunk, hogy munkahely…

Nagyon sok ismerőstől kaptam üzenetet a napokban. Van, akiket már pár hete elbocsátottak, mivel turizmusban dolgoztak és gyakorlatilag nemhogy leálltak a foglalások, de a már befizetetteket is visszaigényelték. Ilyen időben senki nem akar utazgatni. Ráadásul képtelenség előre tervezni. Senki nem tudja, hogy pontosan meddig fog tartani, mikor lesz vége. Ezt csak becsülni lehet.

Az elmúlt napokban azon gondolkoztam, hogy kinek a legrosszabb most? Nem tudnék egy olyan listát felállítani, ami helytálló lenne. Az egészségügyben dolgozók azt sem tudják, hogy merre vannak arccal. Nekik nincs választásuk. Menni kell. Velük egy sorban ott vannak a patikák és élelmiszerüzletek alkalmazottai. Valahányszor bolt vagy patika közelében járok, mindig látom, hogy milyen őrület van és tudom, hogy nagyságrendileg karácsonyi forgalmakat döntögetnek most már több hete. És ha a külföldi példákat vetítjük ide is, a java még csak most jön… A taxisok, a buszsofőrök, a BKV emberei, akiknek szintén nincs választásuk megszűrni, hogy kit engedjenek fel a buszra. Köhög, nem köhög, fel fog szállni, de próbálnak úgy védekezni a járvány elől, ahogy csak lehet. A rendőrség, a mentősök, azok, akik nem tudnak leállni és home officeban dolgozni. Az építőipari cégeknél is őrület van, mert az emberek félnek, hogy ott is hasonló helyzet lesz mint a húspiacon, hogy egyszercsak leáll az import és nem érkezik több árú kintről huzamosabb ideig. És persze a sok egyéni vállalkozó, aki a kereskedelmi szektorban dolgozik, de nincs online áruháza. Vagy a kozmetikusok, manikűrösök, stylistok… Sorolhatnám napestig, hány szegmenst érint most ez.

Így most bármilyen vezető, tulajdonos, aki egyszerűen csak a saját keretei között megtesz mindent, hogy az emberei azt érezzék, hogy Ő is ÉRZŐ EMBER, egészen biztosan megdicsőül. Hiszen teljesen más ám otthonról dolgozni, mikor a gyereked közben ki-be rohangál, mint az irodából. Egészen biztos, hogy nem lehet ezektől az emberektől ugyanazt elvárni, mint eddig. Ahogy építőipari munkásként is elég valószínű, hogy kavargó gondolatokkal fogsz dolgozni egy építkezésen.  Tehát egy vállveregetés és egy „Semmi baj, minden rendben lesz!” bele fog férni a napba. Ebben a helyzetben minden változik, így hát át meg kell, hogy változzanak az attitűdök is, mert nem egy szimpla hétköznap van, ahol a normál motiváló eszközök működnek. Ez egy stressz helyzet, ami ráadásul a legfőbb kérdéseinket feszegeti: család, egészség, létfenntartás. Ezt nem lehet most úgy kezelni, hogy „Dolgozz, mert különben kirúgunk” – mert ha véget ér ez az egész és egyszer véget fog, midenféle attitűdnek nyoma lesz. A pozitívnak és a negatívnak is.

És elhiszem, hogy vezetőként is nagyon nehéz most jól dönteni, jól cselekedni és jól kommunikálni. Hiszen az asztal túl végén igenis remeg a profit és feljönnek ugyanezek a kérdések, mint a munkavállalói oldalon. Mert ez egy embert próbáló időszak lesz mindenkinek. Mind a cégeknek, akik félnek attól, hogy döntéseiknek visszafordíthatatlan következményeik lesznek, vagy attól, hogy egészségügyileg veszélyeztetik a dolgozóikat, ha nem biztosítják számukra a megfelelő körülményeket.

A bizalom időszaka kezdődött el, amikor igenis meg kell bízni azokban, akik nekünk dolgoznak, mert másképp nem lehet. Az erőszak, és a zsarolás itt most nem fog működni. El kell fogadnunk, hogy egy nagy csapat lettünk most mind.

Mi, munkavállalók és munkáltatók. Együtt.