Avagy: ”a nagy Ő megérkezésével azonnal révbe érek” – hatalmas tévedés

Rengeteg spirituális, szingli barátnőm van, aki egyelőre még nem találta meg az igazit. Ezt a jelzőt azért emelném ki, mert azoknak a lányoknak a lelkületéről, akiket soha az életben nem érdekelt az önismeret, az, hogy változtassanak az életükön, nem igazán tudok nyilatkozni. Az engem körülvevő „mag” nyitott az új dolgokra, meghallgatja a kritikát, igyekszik önreflektíven működni, és hisz abban, hogy az életet azért kaptuk, hogy fejlődjünk.

Na mármost, ezek között a jelenleg még párkereső spiri hölgyek között vannak huszonévesek, harmincévesek, sőt, negyvenévesek is. Volt is erre egy vicces kép valamelyik social média oldalon: „Fura az élet, az egyik 40 éves ismerősöm Nagymama, a másik Kismama, a harmadik meg még a nagy Őt keresi ”. Na, hát pont így néz ki a gyakorlatban. A keresők közül van, aki látványosan és kitartóan keresi leendő férjét, de olyan is akad, aki bár szíve legfőbb vágyának tekinti ezt a projektet, látszólag már feladta és csak passzívan várakozik. Van, aki a Tinderen nyomul, van, aki az ezeréves plátói szerelmes ügyeket veszi elő újra (ez szintén egy külön cikk témája lesz), és persze ne feledkezzünk el azokról, akik másodhegedűsök egy házasság színpadán, és hisznek abban, hogy a feleség egyszer csak eltűnik a színről, és az övék lesz a főszerep. Látva a környezetem, 100-ból 1-nek ha sikerül és ott is örökké ott fog lebegni a kétely, hogy vajon engem is megcsal? Na de erről is majd egy külön cikkben.

Tehát, kedves hölgytársaim, ha azt hiszitek, hogy a nagy Ő megérkezésével majd véget ér ez tétlen, „nemtudomhogymitkezdjekazéletemmel” állapot, és végre minden értelmet nyer, ha Ő betoppan, hatalmasat tévedték. Ha azt gondoljátok, hogy Ő majd megjavítja a lukakat, amit nektek nem sikerült, hogy Ő majd megold mindent helyettetek… és a nagy rózsaszín Hamupipőke történetbe már csak az esküvő és a gyerekek kellenek… el kell keserítenem mindenkit. Közel sem. Amíg egyedül vagytok, addig zajlik a fejetekben egy kép a jövőről. Abban többnyire minden rózsaszín, minden tökéletes, ráadásul mivel az csak egy vízió, egy szép álom, ezért ott tényleg semmi sem valóságos. Ti is tökéletesek vagytok benne és Ő is. Egyszóval: mindenki Buddha. Ehhez képest a nagybetűs élet egyáltalán nem ilyen. Tele van csodás és még annál is csodásabb pillanatokkal, DE,  és nagyon lényeges a DE, közel sem csordultig rózsaszín. Hiszen azzal, hogy már nem vagy egyedül, már nem csak saját közeged vesz körül, már nem csak egyedül ébredsz és fekszel, teljesen megváltozik minden. A párkapcsolat érkezésével bekerül köréd egy folyamatosan a sziluetted körül mozgó tükör, amiben állandó jelleggel nézegetheted magad, méghozzá nagyítóval! Az új reakcióidat (amiről azt gondoltad, hogy neked sosem lesznek), a hisztijeidet, a sírógörcseidet (amiről szintén azt gondoltad, hogy sose lesznek) igazából minden csajos megmozdulásodat, amit az egyedüllét lefolytott, hiszen ott nem volt szükség drámákra. Magányosan az ember ritkán hisztizik, ugye?

Szóval egy olyan masszív önismereti utazás indul el, amiben minden addig elnyomott női oldalad felszínre tör, és Isten óvja a hormonrendszered tőle! És ha még a pasid mindennek tetejébe (bár tündérien), de visszajelzéseket is ad Rólad, akkor aztán csak pisloghatsz. Mert eddig TE vizslattad a barátaid párkapcsolatát, és ezerszer elmondtad magadnak, hogy Te mit csinálsz majd másképp ezekben a helyzetekben, ugye? Na, hát élesben lőni vagy vaktölténnyel, anyukám.. egész más!

Szóval, ha most egyedül vagy otthon, és éppen azért zokogsz, mert a kutya sem ír rád a Tinderen, akkor adok Neked egy jó tanácsot. (Jól figyelj, mert erősen fel fogja gyorsítani a párkeresést is, és utána csak pisloghatsz, hogy én megmondtam.) Töröld le a könnyeket, és fejezd be az önsajnálatot! Ülj le, és csinálj két listát! Egyet arról, hogy milyen lenne a tökéletes TE! Mindenről, amit eddig meg szerettél volna tenni, de nem volt bátorságod, időd, vagy kedved. Szedj elő minden elmaradást, és kezdd el szépen megélni, kipipálni azokat! Az esztétikai tatarozástól a mentálisig. Ahogy elkezded felgörgetni a sok bent ragadt dolgot, és minél közelebb kerülsz az általad vágyott nőideálodhoz, olyan gyorsan fog az ajtón becsörtetni Mr. Nagy Ő, hogy hármat pislogni sem lesz időd. És még utána is lesz min dolgozni együtt, de lehet, hogy könnyebb lesz venni a kanyarokat, mintha utána akarnád felépíteni magad, azután, hogy Ő betoppant a képbe. Ráadásul egy tettvággyal teli nő mindig vonzóbb, mint egy elkeseredett képű, magába roskadt, szerencsétlen… ugye? Nyilván az a vonzó, aki egyedül is sugárzik a boldogságtól, és nem az, aki mélabús. Viszont egy dolog: ne told túl! Legyen annyi időd, amibe bele tudjon férni egy kapcsolat! Mert ha csak görgeted magad előtt az idő kerekét, és egy percre sem lassítasz le, akkor nem adsz ajtónyitásnyi időt sem annak a szegény párának, hogy belépjen rajta.

A másik lapra pedig kezd el felírni, hogy milyen társra vágysz! Jó alaposan, és részletesen. Mert ha még mindig nincs meg a fejedben a kép, akkor elég nehéz az univerzumnak postafordultával elküldenie, amire vágysz. Olyan mintha úgy rendelnél magadnak ruhát, hogy nem adod meg előre se a színt, se a méretet. Ne csodálkozz, ha nem fog passzolni, amikor megkapod.

És ha ezekkel megvagy, akkor már csak egy dolgot fogadj meg: vágj bele, ha belül azt súgja egy hang, hogy Ő az! Ne félj, mert nincs mitől. És ha elindult a kapcsolat, az egód ezerszer ki akar majd farolni belőle, mert az megmutatni szereti a dolgokat, és nem megtanulni. De egy párkapcsolat önismeret és tanulás. Tehát legyél kész erre, és ne várd azt, hogy minden rózsaszín lesz. Nem lesz. De ha éppen megtanultatok együtt valamit, akkor olyan lesz, mint a sikeres vizsga után. Boldogság és eufória.

Folyt.köv