1994-ben kaptam meg az első naplómat. Narancssárga színben pompázott és egy cuki kiskutya volt az elején. A lakatot, amivel lezártam, nagyjából az összes létező emlékkönyv és akkoriban forgalomba lévő mini-kassza kulcsával ki lehetett nyitni, de úgy gondoltam, hogyha jól eldugom, akkor soha senki nem fogja felfedni a titkaimat.

Mai fejjel újra elolvastam, és hát kár volt a 10 m2-es szobában minden kép mögé óvóhelyet eszkábálni, mert nem sok minden derült volna ki belőle az akkori személyiségemről. Mindenesetre én minden örömöm és bánatom oda körmöltem 1994-től, és ez már akkoriban is megnyugtatott. Kiírtam magamból azt a töménytelen mennyiségű érzelmet, ami egy-egy nap után bennem dolgozott és a sorok között valahogy többnyire összeállt az akkoriban felmerülő problémákhoz a megoldás is. Nem mondom, hogy egyszerű és könnyed gyermekkorom volt, de felnőtt fejjel már nem panaszkodom. Hiszek abban, hogy okkal választottam ki a családom és születtem meg ide, hozzájuk. Tőlük akartam valami olyat látni, olyat tanulni, amely felnőttként egy egész más köntösbe helyez. Jelenleg épp azon az úton járok, hogy még több mindent értsek a világból, de főképp a saját működésemről és ezt kamatoztatva valami olyat tegyek, ami másoknak is segít. Ha ezek az írások lesznek a kezdeti lépések hozzá, már boldog vagyok.

Természetesen van egy „ezt” és a napi működésemet finanszírozó munkám is, ami vezető beosztást takar egy multi cégnél. Ez pont tökéletes hely arra, hogy minden nap eszembe juttassa, hogy az élet sokkal több annál, hogy a szív helyett az agy, a pénz, az üzlet vezérelje.

Minden napnak értéke van, amelyet az apróságokban kell keresni. Én is ezeket keresem és igyekszem majd beszámolni minden felismerésemről. Úgyhogy a szlogenem mától kétszeresen is: szívesN!

Jó olvasgatást mindenkinek! :-)