Életem legboldogabb napjait követően, a föld fölött méterekkel kezdtem el szervezni az esküvőnket.  A párom karácsony előtt, egy tökéletes helyszínen, tökéletes gyűrűvel, a világ legszebb, legőszintébb mondataival és a legmélyrehatóbb, legszerelmesebb pillantásaival kérte a meg kezem. Féltérdre ereszkedve. Úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Tényleg! Mindig erről álmodtam. Mindig. Úgy éreztem, hogy a világ legszerencsésebb embere vagyok.  Elhatároztuk, hogy a következő év nyarán, ősz elején összeházasodunk. És bár azóta egy hónap telt el, és még most is hihetetlen boldognak érzem magam, DE napra pontosan egészen ma jutottam el oda, hogy egy pár napig, hétig hallani sem akarok arról a szóról, hogy esküvő.

Tudni kell rólam, hogy logikus ember vagyok. Az a fajta, akinek fontos az ár-érték arány. Nem ülök fel a márkákra, nem fizetek meg kétszer annyit egy fele annyit érő dologért. Így évek óta mosolyogva figyeltem, hogy az emberek, hogyan tudnak meghülyülni az esküvő szó hallatán. Hogy lesz életük legmeghittebb napjából egy óriási üzlet. Hogy kerül esküvői torta 5x annyiba, mint egy ugyanolyan ízű és állagú sima torta. Mitől lesz kétszer annyira drága egy esküvői csokor, mint egy normál csokor. (virág-virág, nem?) Ugyanez jellemző a sminkre, a hajra, a ruhára. Ez utóbbi kaucióval kb 2-300,000 Ft és mindezt egy giccses csipkefüggönyért, amit esküvői ruhának hívunk?  Mindig csak mosolyogtam ezeken. Azt gondoltam, NA MAJD ÉN. Majd én megmutatom, hogy kell úgy megszervezni egy esküvőt, hogy ne egy feszülés-sorozat legyen belőle, hanem egy könnyed flow. Tehát pontosan az, amiről ennek a napnak szólnia kell.

Január 2-án el is kezdtem nézelődni. Eltökéltem, hogy keresek egy helyszínt, ami nem klasszikusan esküvői helyszín, de alkalmas arra, hogy megteremtődjön egy meghitt családi légkör. Valami alternatív megoldást szerettem volna, nem egy extrém puccos éttermet. Semmi elcsépelt, ez volt a jelszó. Kedves, romantikus emberközeli helyet szerettem - szerettünk volna, ami tükrözi az igényességünket, minket, de nem kerül csilliárdokba. Ahol igazán jó buli tud lenni, hiszen erről szólna nap végén egy esküvő. Lelkes és optimista voltam.. Tényleg! Aztááán rövid kutatómunka után el is indultak az árajánlatkérő e-mailek. Boldogan kezdtem el olvasni a rájuk érkezett első válaszokat is… Aztán úgy a tizedik – „Sajnos 2020. augusztusára, szeptemberére már nincs szabad hétvégénk” "Idén legkorábban októberben van szabad szombatunk" után egy picit elkettyentem. De mondom, sebaj. Ez Budapest specifikus probléma, így hát elkezdtem Budapest környéke helyett vidéken kutatni. Nem túlzok, legalább 100 helyet megkérdeztem csak az első héten. De rendre ugyanazokat a válaszokat kaptam. „Nincs szabad szombatunk, de ott a péntek, vagy a csütörtök” Hát hogyne, .- gondoltam. Okvetlen szeretném, hogy 100 ember csak miattam vegyen ki szabadságot, mert én nem tudtam az esküvőmet szombatra tenni. Micsoda remek gondolat. Tovább. Aztán volt olyan, ahol volt ugyan szabad időpont, de előkerültek a részletek: „A cateringet maximum 3 óráig hagyhatjuk kint a tálalón, mert utána megbüntetnek minket, így ki kell dobnunk. Semmit nem tudnak másnap elvinni sajnos, azt sem ami megmaradna” (vidékről származom, gondolhatjátok mi volt az első reakcióm erre...) „ Hogyne, behozhatnak pluszban saját alkoholt, de sajnos dugódíjat kell fizetni utána, ami fejenként 1000 Ft pluszban” „Hányan szeretnék nézni a szertartást? Mert 500/fő + áfa az extra díja, hiszen ki kell tennünk a székeket” „Esküvői torta? Örömmel készítjük: 750 Ft/szelet áron”. „ Nem hölgyem. A töltött káposzta már nincs benne a menü árajánlatban, ami eleve 12 ezer, az plusz 2800 Ft/fő” „A welcome drink és a sütemény plusz költség: 1800 Ft/fő. Ez a legjobb árunk” „ A helyszín bérleti díja 1,5 millió Ft, igen Hölgyem, csak 12 órára.  További 12 óra újabb 1,5 millió. Nem Hölgyem, ebben nincs benne a szállás, ez csak a helyszín” „Sátort szeretne? Az 1 millió Forint alsó hangon, de abban még nincs bútor” „Egy főre az étel+ital: 25 ezer forint” „Nézze végig a pdf-et (20 oldal) abban minden opcionális költséget megtalál – pl limonádé 800 Ft/fő áron” öö, víz, cukor citrom 800 Ft/főért?! kössz nem)

Na, ilyen és ehhez hasonló kommenteket kapok e-mailben és telefonon 3 hete. Még nem jutottam el odáig, hogy fotóst, videóst, vagy zenekart keressek, mert az első lépés a helyszín. Egyelőre a 250.nél tartok és ennek a zöme már foglalt, vagy extrém drága, vagy pocsék a kaja, esetleg nem fér el 100 fő és az utolsó halmazban azok vannak, amelyek 200 km-nél messzebb helyezkednek el Budapesttől. Még akár ezzel se lenne gond, de a legtöbbnél nincs a helyszínen annyi szállás, hogy mindenkit el lehessen ott helyezni. Ezek után nem tudom, hogy mi tévő is legyek. Néztem már reptéri hangárt (a páromnak nem tetszett, én már azzal is megbarátkoztam volna), menedékházat, pajtát, kastély-romot, kastélyt, wellnessszállót, sima szállót, majort, kúriát, sima éttermet, sátrat, erdei esküvőt, rétet, tópartot, fenyvest, lovardát. Szerintem átigazolhatnék esküvőszervezőnek, mert állítom, hogy lassan többet tudok erről az iparról, mint akik benne dolgoznak. Beszéltem cateringes cégekkel is, de ugye ahhoz is kellene valami helyszín, hiszen egy wc-t csak fel kell húznunk – legrosszabban esetben mellé. Osztunk-szorzunk és nap végén onnan indulunk, hogy 5 millió Forint. 5 millió Forint - 1 napért. Egy olyan napért, aminek arról kellene szólnia, hogy az ifjú párnak a kedves násznép összeadja az induló-csomagot (legyen ez pénz, ajándék, tyúk, terítő) Nem pedig arról, hogy az ifjú pár csődbe megy, mert összeházasodtak.

Szóval olybá tűnik, hogy 2020-ban ez a világ biznisze lett. Egy nap, ahol mindenki villantani akarja a tutit, és persze az összes esküvőszervező ott áll a sarkon és várja az újabb nagy fogást. Mert hát a legtöbb menyasszony hercegnő szeretne lenni és aki nem is, az minimum übercuki helyszínt és dekort akar – ezt mondjuk senkinek nem tudom felróni, mert ugyebár mi is…Hiszen életünk nagy napja! Nade könyörgöm. 5 millióért?

Igazából őszintén sajnálom a vőlegény és menyasszony - társakat. Ez az egész nem erről kellene, hogy szóljon. Ennek a napnak az ünneplésről, a boldogságról, a könnyedségről kellene szólnia. Egy varázs-napról. Emberi áron! Nem 5 millió Ft-ért. Mert ez így egy vicc. Egyáltalán: mióta kerül ez 5 millióba?!?

Itt ülök és azon töprengek, hogy melyik ujjamba harapjak. A barátok egy részét vagy a rokonokat húzzam le a listáról. Vagy: kérjem meg őket, hogy hozzanak maguknak enni-inni, csérébe nem kérünk pénzt? Vagy toljam el egy évvel, hogy esetleg egy-két szép, emberibb áron elérhető helyszín még szabad legyen és legyen időnk összegyűjteni az árát? Vagy vonuljak be a párommal a városházra és tojjuk le ott az egészet?

Ma elmentem esküvői ruhát nézni. Elém tárult tüll és csipkeország. Sorra hozták az előnytelenebbnél előnytelenebb modelleket. (mert ez nem elvárható egy ilyen iparnál, hogy értsenek az alakhoz és az arra illő ruhákhoz - no comment) Néztek rám maflán, hogy miért nem tudom a dátumot január 15-én és így ruhát sem tudnak mutatni. Kis híjján kesztyűben nyúltak hozzá(m), én meg közben azon gondolkodtam, hogy úristen, de idiótán festek ezekben az áll-csipke terítőkben. Pedig milliószor mondtam, hogy egyszerűbbet kérek, mert nap végén egy könnyed és szép fehér ruhát szeretnék, amiben tudok mozogni, aztán a többi majd alakul. Nem a nagyanyám horgolt terítőjét 300,000 Ft-ért, amire úgy kell vigyáznom 12 órán át, mintha aranyból lenne. Azt hiszem a csúcspont az volt, amikor rám adtak egy komplett mérettel kisebb ruhát, amitől hátul újabb két mellem lett. Amikor jeleztem, hogy ez a ránc a hátamon nem biztos, hogy szexi, közölték, hogy majd valaki kisimítja és jó lesz. A velem érkező barátnőm azt sem tudta, hogy hova nézzen. Pedig 57 kg vagyok. A karácsonyi plusz 3 ügyesen lerakodótt a felsőtestemen. És ez egy díjnyertes szalon. Budapesten. Mit várjak a rosszabbaktól?

Szóval nem tudom, hogy mi a jó megoldás, mit kellene átgondolnom, újraterveznem. De most nem igazán van kedvem ötletelni, amíg nem emésztem meg, hogy egy komolyabb autó árába fog kerülni az esküvőnk. Mi lenne ha rosszul keresnénk? Meddig kellene rá spórolni?

A fentiekre a választ nem, de egy dolgot viszont biztosan tudok:

Minden embernek alanyi jogon jár EGY csodaszép esküvő és EGY tisztességes temetés az életében. De manapság mind a kettő egy iparággá nőtte ki magát, ahol az utolsó vackot is felszámolják a szerencsétlennek, csak fizessen. És ez így nagyon nincs rendjén.