Olyan ez, mint az iskolában, ahol mindenki tudja, hogy hamarosan elhangzik az osztály vigyázz. A gyerekek egyik fele már szorgalmasan és proaktívan felállt és fegyelmezetten kihúzta magát. Majd áll és áll és vár… és nézi az ülőket. Mert közben a többiek továbbra is ülnek a helyükön, hiszen nekik nem mondta még senki, hogy felállhatnak. Mindenki nézi az ajtót, kicsit tétován, kicsit tanácstalanul - tanár sehol. Mindenki tudja, hogy már az egész osztálynak vigyázzban kellene állnia. Már rég becsöngettek.... És hiába állt fel a csapat fele időben, az kevés lesz a teljes rendhez. 

Na, nagyjából ilyen most az országunk is. Az egyik fele önkéntes karanténban - ők az állók, a másik pedig küszködve, de dolgozik tovább - ők azok, akik most ülnek. A munkahelyükön, leginkább. Csakhogy azt felejtjük el, hogy tanár már itt van a folyosón és ennek az osztálynak már baromira rég állnia kellene, mert ha a tanár belép, és káosz lesz, csak úgy záporoznak majd az intők. 

Igazából nem tudom, hogy miért gondoltam, hogy képes vagyok erről a témáról egy A4-es oldalt teleírni, amikor már végtelenül unom, és igazából csak annyi kérdésem van: Miért nincs még elrendelve a kijárási tilalom? Miért nincs még bezárva teljesen az összes bevásárlóközpont? Miért kell az iskolaigazgatónak és a titkároknak bejárni a tök üres iskolába? Miért kell még dolgozni a közalkalmazottaknak? Miért nincs még minden 200 főt foglalkozó cégnél és a felett államilag elrendelve a home office?  Miért.

Szerintem nincs olyan ismerősöm, aki ne ezt posztolná, hogy maradj otthon. Nincs olyan influencer, aki ne ezt kommunikálná nonstop. A rádiók, az újságok, a celebek, mindenki ezt kiálltja az éterbe minden létező platformon, hogyha felelős ember vagy, akkor MARADJ OTTHON! De nem, mi még várunk. Mire?

Tehát: Ha valaki segít nekem megérteni, hogy ez miért jó, rettentő hálás leszek. Én ugyanis még mindig bejárok a munkahelyemre, igen – azóta is. Így továbbra is érintkezem emberekkel, ha hordozó vagyok, akkor hordozom. Ha még nem, akkor nagy mázli, bízom bennem, hogy ameddig csak lehet, így is marad. De nem is én vagyok a lényeg, mert én úgy közlekedem, hogy semmihez nem nyúlok. Kikerülök mindenkit, a szám előtt maszk, a kézmosást pedig már oktathatnám is. De mindentől függetlenül minden este úgy fekszem le aludni, hogy nem értem, hogy miért nincs még hivatalos kijárási tilalom. Van valami speckó háttérszámítás az oka, amit mi nem érthetünk? Valami titkos egyesség az országok között, hogy kinél hány regisztrált halottnak kell kötelezően lennie? (már elnézést) Vagy mégis miért nem tudunk még lezárni mindent és megvárni, hogy ez az olasz orvosok által igen agresszívnek mondott vírus minél kevesebb kárt okozva távozzon innen? Mert azt gondolom, hogy a legtöbb embernek nincs baj a felfogóképességével, akinek meg van, annak majd elmagyarázzák a többiek: de miért jó nekünk, ha szép lassan megvárjuk, amíg ugyanarra a sorsra jutunk, mint a többi ország? Minden nap listázzák, hogy hánnyal több a betegek száma és ezzel párhuzamosan a közvetlen környezetemben kapásból négy embert tudok, aki lázas volt, köhögött, de a háziorvos javaslatára nem kellett tesztre mennie. Na, Ők tuti nincsenek benne a hivatalos listában. Közben a még dolgozó kollégáim az idegösszeomlás szélén vannak, mert félnek. Félnek, hogy valahol összeszedik és hazaviszik a szeretteiknek. Kérdezem én, hogy ennek mi értelme így? A többség otthon van, és ügyesen betartja az önkéntes karantént, közben a Facebook ismerősök fele a kóricáló nyugdíjasokon morog, (szegények tényleg elég sokan vannak az utakon), a másik fele meg azon, hogy miért nincs még országos karantén és miért dolgozik még ennyi ember (teljesen feleslegesen) a munkahelyéről. Mert aki otthon van, az úgy érzi, hogy tök feleslegesen van otthon, ha a népesség egy része még össze vissza mászkál.  

És nyilván, értjük, hogy senki sem tudhatja, hogy mi lenne a tökéletes. De szerencsére itt van egy két kalkuláció arra az esetre, hogy mi történhetne teljes karatén, illetve részleges esetén. Hiszen nem kell annyira messzire menni a történelemben, megint nem nekünk kell kitalálnunk a spanyol viaszt. Vagy inkább a spanyol náthát! Ahol két különböző város teljesen eltérően kezelte ugyanazt helyzetet. Míg Saint Louis az első fertőzött észlelését követően lezárta az iskolákat, játszótereket, templomokat, addig Pennsylvania hatalmas parádét rendezett. Itt az ábra, hogy vajon ki döntött jól. Na, mit tippeltek? 

És igazam lett, már nem vagyok képes teleírni ezzel egy A4-es oldalt, mert elfáradtam.

Egyetlen kérdésem maradt csak: MIÉRT nem lépünk már végre?