Rengeteg online formája létezik már az ismerkedésnek.

Társkereső applikációk és oldalak tömkelege árasztja el a világunkat. Ki sem kell mozdulni és a szobánk melegében ülve, tömegközlekedés közben, a munkahelyen, vagy akár a barátnőnkkel jókat mókázva lapozgathatjuk pasik százainak a fényképeit.

Hozhatunk ítéletet másodpercek tört része alatt egy éppen jobban sikerült, vagy esteleg egy borzalmas fotó felett.

Várhatjuk percenként újra rápillantva, hogy ránk talál a nagy Ő, vagy éppen mi találunk rá. Közös ’tetszik a másik’ esetén pedig elég egy rossz megszólítás, egy elmaradt emojel és már landol is a kukánkban. Jöhet a következő alapon.

Én is elég jól ismerem ezt a telefonos alkalmazást, hisz már három hosszabb-rövidebb távú kapcsolatom is született belőle.

Egy kis szerencsével ki lehet fogni nagyon értékes embereket, akik még nem csömörlöttek meg a társkeresés ezen fajtájától.

Vagy akár gyors megoldást hozhat különböző igényekre és hiánypótló tud lenni ideig-óráig.

De szerintem pontosan ugyanolyanok, mint a zacskós levesek, ami leveszel a polcról és felöntöd vízzel és máris olyan, mint az igazi. De sosem lesz az Igazi.

Hisz nem szabad elfelejteni, hogy a majdnem az, az nem az!

Akkor miért regisztrálnék fel újra, ha pontosan olyannak látom és már főiskolás koromban sem voltam hajlandó megenni a zacskós leveseket, és félkész ételeket?

Tisztába vagyok vele, hogy anno a vizsgaidőszak alatt is a legtöbb kollégista társam jól laktak vele. Én már akkoriban is inkább telefonon keresztül lépésről lépésre magyaráztattam el az anyukámmal, hogy hogy készüljön el a megkívánt étel. Nem mondom, hogy sosem kóstoltam őket, csak egyszerűen nem ízlett.

Én inkább időt és energiát nem sajnálva megfőztem, majd jóízűen megettem a sajátkészítésű levest és csirkepaprikást.

Ma már nincs erre időnk. Felgyorsult a világ. Már nem jön csak úgy szembe veled a Nagy Ő. Ez komoly?

Tényleg már az egyedüli remény az lenne, hogy bezárkózva a négy fal közé magányosan építed vagy rombolod az önbecsülésedet egy amerikai alkalmazás által? Aminek az egyedüli célja, hogy minél több pénzt költs el, hisz már teljesen elidegenedtél?

Már húsz évvel ezelőtt is mindenki azt gondolta a környezetemben, hogy nincs időnk egy finom főzött ételre, fontosabb hogy tanuljunk a vizsgáinkra. Ha már akkor is azt vallottam, hogy isten mentsen az instant megoldásoktól, akkor ma sem kell, hogy másképp legyen.

Hány pozitív történetet lehet még mindig hallani, a Nagy Ővel való találkozásról.

Legyen az a munkahelyed, az edzőterem, koccanásnál a forgalomban, jönni fog. Nem feledkezik meg rólad ne aggódj!

Főleg ha nem akasztod meg a sors kerekét minden instant, oda nem illő helyzettel. Elsőre lehet, hogy úgy tűnik időt spóroltál vele, de utána sok ideig tart amíg a fogaskerekek ismét kidolgozzák magukból, addig meg csak lassít és tévútra vihet. Kisebb nagyobb porszemek kerülhetnek általa a gépezetbe, sok-sok újabb tanítást hozva magával. Kérdés, hogy szükségünk volt-e rá?  

Dönts belátásod szerint!

Mi lenne az az kaja vagy étek, ami valóban táplálná a testedet és lelkedet egyaránt. Mert mindenki másra esküszik. Találd meg a számodra legmegfelelőbbet!