Műszempilla, műhaj= Műlány?

Már jó néhányszor rácsodálkoztam azokra a képekre, amit az Instagramon mostanság látok és van bennem egy nagy adag értetlenség. Elnézegetem, ahogy szebbnél szebb nők pózolnak a fotókon és közben azon gondolkodom, hogy mekkora mázlista egyik másik, hogy ilyen dús és tökéletes ívű a szemöldöke. Vagy, hogy ilyen szép hosszú és sűrű a szempillája és annyi haja van, mint egy tinilánynak. A szuper lapos hasról, ráncmentes arcról nem szólva. Egy pillanatra elfog egy szikrányi irigység. Elkezdem magamat is vizslatni és ha nem lenne mellettem a pasim, aki naponta elmondja, hogy milyen gyönyörű vagyok és mennyire szeret, talán még rosszul is érezném magam. Aztán amikor közelebbről megnézek egy egy posztot, mindig feltűnik valami. Méghozzá a hashtag, amelyet a kép alá pöttyintenek az ominózus hölgyek. A hashtag, amelyben megköszönik az adott pillaszalonnak, hajhosszabbító műhelynek, vagy a legmodernebb technikával dolgozó szemöldök tetoválónak a csodás munkát, amit a testükön végzett. És ilyenkor mindig megdöbbenek: Szóval ez nem is igazi? Nem eredeti, én meg itt irigykedek? Ergo van az a pénz, amiért én is így nézhetek ki pár óra alatt? Lehetne ezt egyszerűbben? Nem kell tovább azon gondolkoznom, hogy mennyivel többet sportoljak, vagy egyek másként, hogy ilyen minőségű legyen a hajam? Vagy mennyire kellene másként működnöm, hogy a testem többet vagy kevesebbet adjon bizonyos dolgokból? Csak perkálok és máris kész a tökéletes ÉN? WOW!

Eléggé ok-okozati embernek tartom magam, ami annyit jelent, hogyha látok, tapasztalok valamit, akkor mindig kíváncsi vagyok a miértekre is. Úgy is mondhatnám, hogy kutatom az életet. Szeretem keresni az összefüggéseket, hogy bizonyos embereknek miért van mondjuk kétszer annyi hajuk, mint másoknak. Miért van szebb bőrük, kevesebb anyajegyük stb. Főképp az egészség terén, mivel mostanság azt tapasztalom, hogy mindenkinek van valami baja.. és sokaknak már egész fiatalon. Persze, hogy a java genetikai adottság, de nem lehet mindent erre fogni. Nyilván léteznek triviális összefüggések, amihez nem kell nagy kutatómunka, mint például: a sportos emberek azért néznek ki jobban, mert időt energiát nem sajnálva napi 2 órát dolgoznak a testükért. Míg azok, akik túlsúlyosak, az esetek túlnyomó többségében nem figyelnek erre oda. Ellenben szívesebben pihennek, eszegetnek olyankor is, amikor már nem kellene és olyanokat is, amit meg egyáltalán nem kellene. Akinek szép a fogsora, az nagy valószínűséggel odafigyel a rendszeres fogmosásra minden étkezés után, sűrűn látogatja a fogorvost, nem nassol nonsztop. Itt jegyezném meg, hogy szerencsétlen kivételek mindig vannak… akikkel az élet a logika ellenére valamiért elbánt, úgyhogy 100%-os konklúzót soha nem tudnék levonni. De 80-90% nekem bőven elég.

Nade térjünk vissza a szépségiparra: mi lehet az oka, hogy bizonyos lányoknak akkora szempillájuk van, mint ide Nagykáta, másoknak meg három hetente kell felkeresniük a kozmetikust, hogy kreáljon nekik egy dzsungelt. Próbáltam a neten felkutatni a szempillát, mint szimbólumot. Nem sok mindent találtam, egyedül Ruedriger Dalke, a már jól ismert Betegség, mint szimbólum sorai adtak kiindulási pontot. Íme:

(forrás: Ruediger Dahlke: Betegség, mint szimbólum)

A szempilla tehát a lélek függönye, amelynek rebegtetése egy igazi női princípium volt, amióta csak világ a világ. Évek óta egy igazán hatásos női fegyver a férfiak meghódításában. Egy olyan női motívum, ami a kecsességet, a szépséget szimbolizálja. Lelkünk függönye, ahogy Ruediger is jegyzi. Tehát ha nem is egyenértékű a nőiességgel, de szerves részét képezi a csábítási eszköztárunknak. Éppen ezért milyen érdekes egybeesés, hogy bár az 1800as évek végétől már megjelentek könyvek a műszempilla kezdeti alakjairól, de igazi felbukkanása a női feminizmus előrehaladtával járt kéz a kézben. A nők választójoga 1918-as évektől kezdve fokozatoson vált elfogadottá és ezzel párhuzamosan 1916-ban használtak először erre a célra soros szempillát, méghozzá egy film kedvéért (D.W Griffin rendező szerette volna Seena Owen színésznő szemeit még hangsúlyosabbá tenni ezzel a technikával).  És hogy miért ragadtam ki ezt a párhuzamot? Mert évekkel ezelőtt, amikor még nem volt ennyire divatos és napi szinten trendi dolog a műszempilla, addig valahogy sokkal több olyan hölgyön láttam a soros változatokat, akik nem igazán voltak eléggé kecsesek ahhoz, hogy a saját meglévő hosszúságú szempillájukkal bánni tudtak volna. (és remélem, hogy ezzel a mondattal nem bántok meg senkit) Így elképzelhető, hogy valóban van összefüggés a nőiesség megélése és a műszempilla használata között. Ahogy a belső világunk és külső tapasztalások, nyitottság között is. (de ebbe nem mennék bele, mert nem vagyok szakértő) Hiszen nyilván könnyebb felrakatni valamit fél óra alatt mással, mint belül megélni valamit, aminek hatására már nem is számít annyira, hogy mekkora lobonc mozog a szemünk előtt. Mert őszintén? Hagytak már el valakit azért, mert kicsi volt a szempillája? Volt már olyan visszajelzés egy pasitól bárkinek is, hogy azért nem tetszett neki a lány a randin, mert nem volt elég hosszú a pillája?! Tehát ez nem a külsőségekről szól, ez egy belül vívott harc/érzet. És egyben egy oltári nagy önátverés.

Tudom, hogy szörnyen és bántón hangzik. Azt is, hogy nagyon sok ember fog elküldeni engem a francba, ha ezt elolvassa. Az én ismerőseim, sőt barátaim között is sok nőnek van műszempillája (vagy műhaja) és soha nem szeretném, ha emiatt rosszul éreznék magukat. DE: Pusztán arra akarok rávilágítani, hogy ez … ez nem normális. Nem normális az, hogy a mai világban csak úgy tudunk létezni, hogy vagyonokat fizetünk azért, hogy igazi nők lehessünk. Vagy legalábbis úgy nézzünk ki. Mert a társadalom azt várja el, vagy leginkább mi nők, azt várjuk el egymástól, hogy tökéletesek legyünk. Otthon, a munkában, az anyai szerepben, vagy akár csak barátnőként. Mindenhol helyt kell állni. És ez nehéz. E mellett persze, hogy nem sok idő jut arra, hogy órákig nézzük otthon magunkat a tükörben és belülről, szívvel alkossuk meg azt a képet, amit a tükörben látni szeretnénk. Vagy újra felépítsük a magunkat egy fárasztó nap után, ahol a főnökeink széthajtanak minket. Mindenhonnan ordítják a reklámok, hogy legyél tökéletes, mert mindenki az! És közben a francokat. Tökéletes csak akkor vagy, ha kipihent vagy, egészséges és boldog. Ha a helyeden vagy. De egy gyógyszerreklámokkal tarkított művilágban nehéz átlátni a baromságokon és arra fókuszálni, hogy azt a picike szempillát ápoljuk, amit a teremtő nekünk adott és főképp: azt a hosszúságot szeressük, amink van! Mert mi valószínűleg pont így vagyunk tökéletesek! Vagy ha úgy érezzük, hogy nem elég hosszú, akkor gondoljuk végig a testi miérteket. Nézessük meg a pajzsmirigyünket például, mert lehet, hogy valami egészségügyi oka van annak, hogy nem nő. És ne a pilláshoz foglaljunk be havi 2 időpontot és költsünk el vagyonokat arra, hogy aztán pár nappal később belepereghessen a fele a húslevesbe.  

Végre elindult egy hullám, amiben a hanggal rendelkező közszereplők elkezdtek igazat mondani. Megmutatták, hogy milyenek is valójában. Filter nélkül. Nekik is van narancsbőrük, ők is élnek smink nélkül. Cindy Crawford is lenyilatkozta, hogy még Ő sem néz ki úgy néz ki ébredés után, mint Cindy Crawford. És gyanítom, hogy így van ez a huszonéves éves milliós követőkkel rendelkező amerikai sztárokkal is, mert eddig akárkit láttam élőben, tök máshogy nézett ki, mint a fotón. Átlagos volt. Mert mindenki átlagos, amíg fel nem magasztalják. Sőt, Palvin Barbi is szaladt már ellettem szabadidőben, zsíros hajjal, karikás szemmel és sosem mondtam volna meg róla, hogy Ő a híresneves modell.

Hölgyek, Lányok: ne tegyétek már ezt saját magatokkal! Értem én, hogy minden a szépségiparról szól és minden pillásnak, meg kozmetikusnak meg kell élnie, de mi lesz a következő? Mi lesz a trend 2030-ban? A műszem? El sem merem képzelni… Annyival boldogabb vagyok kipirosodottan, egy jó edzés után, amikor megmosom a bár kicsi és nyeszlett hajam, ami lehet, hogy sosem lesz lósörény, de legalább az enyém! És nem kell attól félnie a páromnak, hogy miközben simogatja, beleakad a körme a műtincsek ragasztójába és kiesik a fele. És igen, a fotókon nem lóg a szemöldökig a szempillám, de legalább nem kerül 10,000 Ft-ba havonta és nem kell óvatosan rebegtetnem a szerelmemre, - attól félve hogy elhagyom.

Nem jobb (lenne) így? TERMÉSZETES - N.