Magyarország leggazdagabbjai ma már olyan márkákban mutatkoznak nyilvánosan, ami egy átlagembernek aligha elérhető. Sőt, a legtöbbünk maximum a filmekben találkozhatott akár a nevükkel is. De miért is vagyunk meglepődve, hogy a legfelsőbb réteg sok milliós divatcikkekkel akar kitűnni a tömegből? 2024-ben, amikor már egy iskolás kamasz is 60.000 -ft-os papucsban szaladgál. 

Az elmúlt egy-két év gazdasági őrületének „hála” mára már minden piszok drága lett. Szórakozás, élelmiszer, házvásárlás, mozi és persze a ruházati termékek is. Nyilván a Covid okozta nihil sem segített a gazdaság helyzetén, hiszen az akkori nélkülözés egészen más megvilágításba helyezte az értékeinket. Erre érkezett a háború és bumm, most itt tartunk. Aki 2024-ben bizony minőségre vágyik, annak kérem busásan meg is kell fizetni az árát. Az egyre nagyobb méreteket öltő tömeges termelés következtében minden sokkal többe kerül, mint egy-két évvel ezelőtt; hiszen a nagy márkák is ugyanúgy versengenek a jobbnál jobb alapanyagokért, mint a kerületi varrónők. Csak nagyobb tételben. Ha azonban beérjük poliuretán, vagy poliészterrel, akkor talán meg tudjuk fogni az olcsó termékeket is, a 100% pamut és bőr után viszont kőkeményen vadászni kell. Igazi hernyóselymet vagy kasmírt pedig lassan úgy kell átúsztatni az óceánokon, hogy készhez tudjuk kaparintani Így érthető, hogy a nagy cégek is a könnyebbik ellenállás felé mennek. Vesznek egy kevésbé hordható újrahasznosított anyagot (a kedvencem a PET palackból készült műanyag ruházat) és egy jó fazonnal készítenek belőle valami trendit. Nincs is ezzel baj, amíg csak pár ezer forintot kérnek érte. Mert így még az ember eldöntheti, hogy el akar-e olvadni egy jól szabott műanyagban, vagy sem. A gond ott kezdődik, amikor egy nagy márkaként bejegyzett cég táskája készül poliuteránból és a gyártók közel 100.000-forintot kérnek érte. Itt erősen elgondolkodunk, hogy jó-jó, de most akkor miért is fizettünk ennyit? Az anyagért, vagy a fazonért?

A válasz a napnál is világosabb: hát azért a bizonyos logóért.

Mert a márkázás most a fénykorát éli és amíg a világon van rá kereslet, addig ez így is lesz. Jelenleg ugyanis három főbb típusú vásárló létezik és ezt igyekszik szorgosan kiszolgálni a piac. Az A típus, akit egyáltalán nem érdekel, hogy mit vesz fel, mert annyit dolgozik, hogy nincs különösebben ideje a külsejével foglalkozni. A ruha ápol és eltakar. Veszi, amit épp megtalál és amiben a legkényelmesebb az élet. A cél, hogy minél költséghatékonyabb legyen. Rá aligha hat a marketing, maximum akkor, ha az árat hangsúlyozza. Nem is igazán engedheti meg magának a drága holmit, de nem is akarja. Itt a B típus, aki maximum azért veszi meg a márkát, mert minőséget keres. Szeretne pihe-puha pamut anyagba burkolódzni, szeretne egyszerűen, de csinosan megjelenni, viszket és izzad a poliésztertől, és főleg attól, hogy élő márkatetoválás legyen.  Egyszerűen csak jól és komfortosan akarja magát érezni és ezért pont annyit szeretne fizetni, amennyit a ruha ér. Se többet – se kevesebbet. Őt sem igazán hatja meg a marketing. Átlát a kamun, Ő a tudatos vásárló, aki igenis a címkét nézi. Meg persze a jótállást. Neki sincs mostanság könnyű dolga, mert több a szemét, mint az értékes holmi, de nem rest levadászni azt, amit szeretne. És persze van a C típus, akit csak és kizárólag az érdekli, hogy mit vesz fel, mert ez által szeretné prezentálni a világnak, hogy ki Ő, mennyit keres és hogyan él. Vagy inkább hogyan szeretne… és mit szeretne láttatni. Ő az, akit imádnak a marketingesek. Nekik mindent el lehet adni, csak jól kell tálalni. Legyen minél egyedibb, limitált szériás. A vonzósági faktort tetézheti az is, ha minél menőbb influenszer, sztár prezentálja magán… Az sem baj, ha esőben, hóban fagyva kell érte sorban állni, csak minél elérhetetlenebb legyen. És ezért még a saját veséjét is képes lenne eladni, ha arról van szó. Fogalma sincs a dolgok értékéről, a pénzével is képtelen bánni, de él hal azért, amitől szerinte mások többnek láthatják, mint ami.

Illetve van egy negyedik réteg is, ami a C típus egy nagyon mélyről jött és nagyon magasra tört változata. Ennek a körnek végtelen mennyiségű pénz áll a rendelkezésére a költéshez. Ha eddig csak a városi mítoszokból volt ismerős a Hermés táskamárka és világsztárok karjáról figyelő Patek Phillipe karóra, most már hátra dőlhetünk. Nem kell ezért megvennünk egy amerikai HELLO magazint és ezerrel túrnunk a guglét, hogy vajon hogyan mutathatnak élő emberen. Most már itthon is meg-megvillanak. Akárcsak a világ legdrágább luxusautói, amiket úgyszintén nyugodtan betehetünk a kiegészítő kategóriába, hiszen mégis ki tudna kiélvezni egy Lamborghinit a magyar utakon? A 130-as megengedett sebesség és a kátyú nem igen kedvez a lóerőknek. Node sebaj, ki bélyeget gyűjt, ki Porschekat. Akarom mondani Lamborghinit.

Szerencsére a márka-őrülteknek manapság rengeteg csatorna áll rendelkezésükre a kedvezményes vásárlásra. Az elmúlt hónapokban ugyanis több weboldal is elstartolt, amelyeken több mint 50-60%al lehet hozzájutni mindenféle márkás ruhákhoz, kiegészítőkhöz. Nem beszélve a Facebook csoportokról, ahol ugyancsak meg lehet kaparintani temérdek félét - jó áron. Így még közelebb kerülhettünk a 80.000 Ft—os cipőkhöz, táskákhoz és kiegészítőkhöz is. Csak figyeljünk oda, hogy télen vegyük meg a nyárit.

Aki pedig úgy érzi, hogy mindez továbbra sem érdekli és szeretne igaz ember maradni ebben a látszatvilágban, annak további kellemes biopamut vadászatot kívánunk. Mert nincs is könnyedebb dolog annál, mint egy filléres vászoncipővel belegázolni a hegyi patakba és megtalálni életünk szerelmét egy tömeg-gyártott noname polóban. És ha valakit még a fentiek után is el akarna csábítani egy gaz marketinges, annak íme a zárszó:

A logó is csak egy szöveg a ruhán. A lényeg mindig a címkében rejlik.

És ahogy a Steve Jobs mondaná: a 100 milliós óra is ugyanazt azt időt mutatja ,mint a 10.000 ft-os. 

XOXO – egy szakmabeli

 /kép forrása: pexels.com/