Ha az ember megbetegszik, elönti a kétségbeesés és a keserűség. Egyetlen dolgot szeretne, meggyógyulni! Újra jól lenni! Mert a test szabadsága, a lélek szabadsága. És amíg nem tudjuk, hogy milyen fogolyként élni a saját testünkben egy betegség miatt, addig nem tudjuk értékelni azt az állapotot sem igazán, ha épp nincs semmi bajunk. 

Nagyon sokszor kerültem szembe ezzel a problémakörrel, mióta betöltöttem a 30-at. Viszonylag fiatalon több egészségügyi problémám is volt, amelyek felhívták a figyelmemet arra, hogy oda kell figyelnem a testemre. Illetve főképp a lelkemre. Mert mindig is hittem abban, hogy az elme betegíti meg a testet. Elég egy-két elfojtott gondolat, ami szinte gátként felduzzasztja bennünk a bajt. Aztán zutty... jön is a lavina és mi csak kapálózunk, hogy mi történik, hova sodor minket ez az egész.  És onnantól kezdve, hogy egy picit is hosszabban betegszik meg valaki (és itt nem egy egyhetes nátháról beszélek, hanem több hétig tartó állapotokról), minden megváltozik. Huszonegynéhány éves korom elején még szinte kántáltam bele a világba, hogy a beteg embereknek csak össze kellene szedniük magukat és egyszerűen: meggyógyulni. Nem rohangálni orvosról orvosra, mint egy félkegyelmű, hanem leülni, végignézni a problémát, egyedül megtalálni a gyökerét és egy csodás diétával összekötve elindítani az öngyógyítást. A mai napig vallom, hogy ennek valahol ez lenne a normális menete. CSAK - és ebben az esetben ez a szó nagyon is hangsúlyos. Sőt, hangsúlyosabb, mint a mondat többi része. CSAK sajnos amikor az ember vacakul van (és akkor itt még nagyon finoman fogalmaztam), akkor annyi ereje sincs, hogy higgadtan leüljön és átgondolja a dolgait. Egyszerűen nincs agya hozzá. Mert mint azt pár éve két francia táplálkozáskutató előadásán megtudtam, ha a szervezetben problémák adódnak, (pl az emésztés körül, akkor a táplálék nem tud rendesen felszívódni, a vérkeringésbe pedig a "szennyezett" vér kerül, ami ha eljut az agyig a kényszerképzeteken át a depresszión keresztül mindent tud okozni. Tehát nem is engedi a beteg testet, hogy higgadtan és tisztán lásson. Ezt hallgatva volt először olyan érzésem, hogy "Te jó ég. Így már mindent értek. " Tehát ez erősíti fel a kétségbeesést? A gyomort tehát nem véletlenül hívják a második agynak. De mielőtt biológia órába kezdenék, úgy, hogy nem vagyok a téma szakértője, leginkább arra buzdítok mindenkit, hogy ezen az elven haladva HA rossz a kedve, fáradt, levert (és esetleg az emésztése környékén is érez időnként problémákat) mindent kövessen el, hogy mielőbb helyrebillentse a testi és lelki egyensúlyát. A kedvenc könyvem a témában egyébként az: Az vagy, amit megeszel! Ha valaki esetleg egy picit bővebb háttéranyagra vágyik az egészséges táplálkozást illetően, az mindenképpen forgassa egy kicsit. Nem mai könyv, de annál tartalmasabb. )

És hogy mivel tudjuk ezt megtenni? 

- sport, mozgás, jóga (a csapból is ez folyik, nyilván nem véletlenül....) 

- kellő mennyiségű folyadék (ez alatt VÍZ-re gondolok, nem pedig egyéb finom cukros üdítők) és persze az elmaradhatatlan gyógyteák!

- édesség, tej, glutén visszább szorítása (főleg az első kettőé) A tej egyébként egy érdekes dolog, emiatt mindig minden ismerősöm nekem támad, ha megemlítem. Én csak annyit tudnék érvelni, hogy olvasson mindenki után, hogy baj esetén (legyen az egy sima kis foghúzás!) mi az amit azonnal szüneteltetni kell, mert pillanatok alatt zavart okoz. Miért működne a bélrendszerünk másként..?

-  több zöldség, gyümölcs és szuperételek (ha valaki rákeres a google-ban erre a szóra máris elé tárul egy komplett lista) 

- és ami boldoggá teszi a lelkünket: programok, könyv, film, barátok, hobbi, bármi! Hiszen a legfontosabb, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben!

- iletve a ki nem mondott gondolatok feloldása: bármilyen módszerrel. Akár úgy, hogy az ember naplót ír, és így  könnyít vele a lelkén Akár úgy, hogy egy barátnak, vagy barátnőnek elmeséli egy-egy napját. De minden verzió jöhet a templomi gyónástól, szikláról a semmibe üvöltésig. A lényeg, hogy jöjjön ki, amit elfojtani készülünk. Mert pont az ilyen elfojtás tokosodik be és lesz belőle egy orvost igénylő történet.

Itt a tavasz, tisztulásra fel!