Kérsz egy rágót? Hangzik el oly gyakran ez a kérdés. A válaszom már 10 éve ugyaz: Dehogy kérek!

Vannak bizonyos dolgok, amik az évek során kikoptak a mindennapjaimból. Ilyen a rágógumi is. Kiskorunkban valami nagyon menő dolognak számított, amit csak a nagyok tudtak úgy rágni, hogy ne nyeljék le és ne ragadjon össze a gyomruk.

Aztán egy kiváltság volt, amikor már annyira ügyesek voltunk, hogy rendszeresen rághattuk és csak néha egy mélyebb lélegzetvételnél csusszant le véletlenül a torkunkon.

Tudom, hogy szörnyen rossz hasonlat, de számomra ez valami olyasmi, mint az őszinte beszéd és a lódítás, vagy hazudozás. Kiskorunkban ártatlanok és nagyon őszinték vagyunk (amikor még eszünkbe sem jutna rágózni), aztán rájövünk arra, hogy gyakorlatozva át tudjuk dobni a másikat a palánkon, és elhiszi mindazt, amit mondunk, még ha nem is igaz akkor is. Aztán jön egy újabb fejlődési szakasz és már nem jelent kihívást lódítani, már könnyű, de újra vágynánk egy kis nehézségre. Ekkor a következik újra az a fázis, hogy újra őszinték legyünk. Nem bántó módon, de minden helyzetben tudjuk felvállalni a kendőzetlen igazságot.

Ugyanezen az íven haladt nálam végig a rágózás is. Amikor már annyira rutinos voltam benne, és a mindennapjaim részévé vált, senki nem tiltotta elgondolkodtam rajta, hogy miért is rágjuk. Eleinte eszünk ágában sem lenne, aztán már függőségi viszony alakul ki és senkivel nem merünk szóba állni addig, amíg nincs a szánkban. És igenis lódítunk közben. Átverjük a gyomrunkat egy nagy szemenszedett hazugsággal. 

Miközben bele sem gondolunk, hogy mi az, ami a nyálunkkal keveredik és jut be a nyálkahártyánkon keresztül egészen mélyre. De miért is rágjuk? Hogy ne legyen büdös a szánk? Megszokás? Vajon meddig bírnád nélküle?

Tisztába vagy vele, hogy folyamatosan készenlétben tartja a gyomrot, ami a rágás hatására termeli a gyomorsavakat, aztán nagy csalódást okozol neki, amikor nem érkezik semmi, amit emésztenie kellene? És igen, ezzel átvered az egész emésztőrendszeredet, de cserébe azt várnád, hogy gördülékeny legyen a működése. Az állkapcsunk feszességének a fokozásával még migrénes fejfájást is tud okozni. Magának a rágásnak sok jótékony hatása van, de miért nem használhatnánk erre olyan táplálékot, mint a kenyér ropogós héjja, egy alma jó nagy harapásokkal, szélesen kitárt ajkakkal, jól megrágva fogyasztva, különböző magok (dió, kesudió, mandula stb)

Annyi mindentől függünk. Szerintem a rágó is közéjük tartozik.

De azonnal fel is sorakoztatjuk a kifogások százait: Jót tesz az emésztésnek étkezés után. Jót tesz a száj ph értékének, ha nem tudom megmosni közvetlenül utána a fogaimat. Ilyen lehelettel nem beszélgethetek másokkal. És hosszasan sorolhatnánk.

De ha állandóan a szádban van a rágód, akkor sosem leszel tudatos arra, hogy milyen a leheleted, csak folyamatosan elsatírozod a helyzetet, ahelyett hogy rendbe rakanád a fogaidat, vagy hagynád a hogy a gyomrod megnyugodjon, és megpihenjen az állandó készültségből és lezárjon a gyomorszájad.

De a kérdés szerintem ennél sokkal komplexebb.

Nekem ebben az van, hogy tudod-e vállalni magad, testközelből csupaszon, pont olyannak ahogy vagy?

Hogy meg mered-e csókolni a párodat, anélkül hogy rögtön rágót kellene bekapkodnod a szádba? Hagyod-e hogy megérezze a valódi nyálad ízét? Hogy ki mersz-e tárulkozni elé feketén-fehéren, ahogy vagy?

Vagy el kell bújnod a rágód falai mögé, az igényesség zászlaját lengetve?

Nem hiszem, hogy szükséged lenne rá. Őszinteségre, tiszta működésre fel!

Tedd meg már most az első lépést. Köpd ki a rágót a szádból és élj nélküle. Én már 10 éve nem rágózom, és még mindig élek. Sőt barátaim is vannak, akik szívesen beszélgetnek vele. Szóval ne aggódj, túlélhető nélküle.