Minél szúrósabb a süni háta, annál jobban óvja a pihe-puha pociját 

Nem, nem biológiai elmélkedésbe szeretnék kezdeni most sem.

Mivel a gyerekjóga óráimon azt tanítom, hogy minél jobban bánt egy ovistársad, annál nagyobb szeretetre van szüksége, hisz csak azok az állatok növesztenek páncélokat, és szúrós tüskéket, akiknek valamilyük nagyon puha és védeni kell azt. Például a süni, akinek nagyon puha a pociján a bunda.

Érdemes ezen nekünk felnőtteknek is elgondolkodni. Vajon miért rúgnak esetleg belénk, és okoznak lelki fájdalmat egyes embertársaink? Tényleg ilyen kegyetlen a bennünket körbevevő világ?

Mi lehet azokkal az emberekkel, akik bántanak és nem tudnak szeretettel fordulni feléd, annak ellenére, hogy te ezt teszed? Hát nekik minden bizonnyal teljesen ki van merülve a szeretettankjuk és sürgősen feltöltésre szorul.

Igen ám! De itt jön újra a kérdés: Elgondolkodtál azon, hogy áll a te tankod?

Mert amíg nincs feltöltve, akkor benne maradsz ebben a helyzetben és továbbra is sértésként és bántásként tudod csak megélni azt.

Esélyed sincs alkalmazni a “ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel” technikát.

Elsőként is szívd fel magad! De ne harcra és visszatámadásra, hanem arra, hogy továbbra is szeretni tudj, de először is önmagadat.

Ne tudjon a másik fél kimozdítani a lelki békédből, ne dühből támadj vissza, és ne is szánalommal tekints rá, hanem tudj egyensúlyba maradni önmagaddal. Hogy az a béke és szeretet ami benned van, csak áramoljon kifelé és tegye a dolgát mindenféle erőlködés nélkül.

És pontosan úgy, ahogy az oviban amikor valamelyik gyerek csúfolja a másikat, csak addig fogja azt tenni, amíg a másikra hatással van, amíg feldühödik általa, és energiát bocsájt ki. De ilyenkor sajnos nem a benne lévő többletenergiát veszíti el, hanem azt a keveset, ami benne van. Így kiborul, sír, még jobban maga alá kerül, és minden energiája elvész. Amint nem hatnak már rá a bántó szavak, nem lesz tőle dühös -mert kellően fel van töltve a szeretettankja- már nem mozdítja ki a lelki békéjéből és lepereg róla.

Szóval öntankolásra fel!

Hisz mindig lesznek, akik hiánnyal küzdenek és minél kevesebb van neked, annál könnyebben szerzik meg az a kis maradékot tőled.

Ilyenkor sajnos kifelé azt mutatod, hogy nem vagy elég fontos önmagadnak, ha majdnem üres “gyomorral” képes voltál kijönni az utcára. Ergo tőled el lehet venni.

Elég egy kicsit változtatni a szemléletmódunkon és rájövünk, hogy nem a világ kegyetlen, ami körbevesz bennünket, hanem olykor olykor mi önmagunkkal vagyunk azok.

Ne feledd, az utcán sem azokra támadnak rá, akik erősek. Hisz a gyenge mindig a gyengét támadja, az erős pedig nem támad!

A legjobb módszer, hogy megerősítsd magad továbbra is az önmagad iránti szeretet. Amint elkezded értékként tisztelni és tölteni önmagad, a világ is értékként tekint rád. Sosem csináltad még tudatosan? Íme néhány ötlet egy korábbi bejegyzésből