Egy párkapcsolatban mindig a konszenzus a lényeg. Hogy mit akar a két fél külön-külön és a végén hogyan kerül ez az egész egy közös górcső alá. Ha egyforma a két irány, könnyű a dolgunk. De vannak helyzetek, amikor az egyik fél, vagy a másik teljesen máshogy látja ugyanazt a helyzetet. Az egyik szerint valami normális, a másik szerint meg egyáltalán nem. A mai nap kérdése az volt, hogy mikor érdemes bizonyos szituációkban csendben maradni és mikor kell kifejezni a nemtetszésünket. Nyilván ahány ember, annyi féle helyzet, és legalább annyi féle megoldás létezik. Olyan séma, vagy könyv sosem fog születni, amely minden létező párkapcsolati kérdésre válaszokat ad. De vannak olyan alap igazságok, öreganyáinktól megörökölt bölcsességek, amelyeket érdemes legalább egy picit megfontolni, mielőtt sakál módjára leüvöltjük szegény párunk fejét és azonnal ajtót mutatunk neki.

A röhej az, hogy eddigi életem során már én is tengernyi tanácsot osztogattam a barátnőimnek. (mert persze kívülről minden csodálatosan látszani szokott, de ha az ember benne van és még neagyisten hormontúltengés is gyötri… már jóval nehezebb higgadtan szemlélni az eseményeket) Anno kívülállóként ezerszer dorgáltam meg a barátnőimet, hogy ne viselkedjenek így-vagy úgy, ne legyenek ennyire szigorúak a párjaikkal, ne hisztizzenek ennyire, ne legyenek akaratosak, vagy csak tipikus NŐK. Erre MOST sorra kapom ugyanazokat az élethelyzeteket, amelyekben anno annyira okos voltam. Csak kár, hogy már nem emlékszem arra, hogy régen milyen tanácsokat adtam. DE: íme egy-két régi sablon, már megírt bölcsesség, amit össze tudok kaparni a nehezebb napokra (magamnak és másoknak is). Kezdjük a legklasszikusabb szituációkkal, és a legtöbb problémát "okozható" mellékszereplőkkel: 

• Ha a barátaival akar találkozni, ahelyett, hogy (megint) velünk lenne: Hát, ez egy nehéz helyzet, mert ugye imádjuk emberünket kisajátítani (a génjeinkben van, kár is lenne tagadni) pláne, ha már eleve tudjuk, hogy a haveros találka dajdajozásba fog fulladni  és a kedves párunk valószínűleg illuminált állapotban érkezik majd haza (és esik be mellénk az ágyba hajnalok hajnalán..khm). Ha ez heti, kétheti alkalom, semmiképp se puffogjunk. És még véletlenül se rójuk fel neki. Mi nők teljesen máshogy vagyunk kódolva. Mi (nők, lányok, asszonyok) egy kapcsolat esetén többnyire a kezdetektől MI-ben gondolunk, de egy férfi általában megmarad E/1-ben és már csak akkor vált MI-re, ha megnősült és egy komplett családot kell eltartania. (általában a felelősségvállalás kapcsolja be ezt a funkciót, de persze itt sem lehet általánosítani, mert vannak olyan férfiak is, akik eleve ilyen temperamentummal születtek). A haverokkal való találkozás olyan, mintha elszakítanánk a falkától… Ne tegyük! Sokkal jobb fejek leszünk, ha a lakásunk, vagy a közös lakás ajtaja nem változik át börtönrácsokká.. Ha azonban ez minden második napi program, érdemes megemlíteni neki, hogy ez így nem igazán oké.
• A párunk szülei és a velük kapcsolatos problémakörök:  A szülőket sajnos jobb nem magunkra haragítani. Ha hosszú távon tervezünk a párunkkal, akkor ŐK mindig ott lesznek. Ha nagyon hosszú távon, akkor Nagyi, Papi funkcióban is. Ezért érdemes olyan nexust kialakítani velük, hogy a gyereket ne kelljen majd egy harmadik embernek leszállítani a megbeszélt időpontra és helyre, mert mi már nem vagyunk hajlandóak addigra egy légtérben létezni az Anyóssal a sok éves viták miatt. Szóval ha egy mód van rá, mindig jusson eszünkbe konfliktus esetén, hogy ha ők nincsenek, a kedves párunk sem élne. 
• Havernők, akik időnként felbukkanak a múltból: van akinek van ilyenje, van akinek nincs. Az ember ösztönösen féltékeny rájuk, mert hát előfordulhat, hogy nincs információnk arról, hogy nem akarta-e korábban (a jövő időben csak reménykedhetünk, hogy nem) a drága párunk Őt/Őket is felpróbálni... Egy biztos: ha akarta volna, valószínűleg velük lenne és nem velünk, nem igaz? Szóval óriás cirkuszt ezt sem igazán ér meg. Mindenesetre ha nagyon frusztráló, hogy van egy (több) barát barátnő is a képben, akkor jelezzük. Főleg ha egyáltalán nem hiszünk a fiú és lány közötti barátságokban.
• Kollégák és a drinkafterwork: a munkahelyi céges partikról minden embernek az jut eszébe, hogy boldog boldogtalan mata részegre issza magát és másnap azt sem tudja, hogy kivel csókolózott. Ha rúzsfoltos inggel jön haza, azért már kijárhat a kérdőrevonás, de ahogy mindennek, ennek a szituációnak is a fő alapja a BIZALOM. Tudjuk, hogy néhány nő piócaként képes vetődni a kiszemelt áldozatára, de egy félrement sztorihoz mindig két ember kell. Ha nincs fogadófél, akkor úgy esélytelen az ügy. Ha pedig van, akkor érdemes elgondolkoznunk,  hogy hol lehet a hiba. (van, amit nem kap meg tőlünk, vagy eleve hűtlen fajta?) Szóval elég rossz, ha a párunkat ezzel "zaklatjuk", hiszen napi 8 órát tölt velük... Így ide tényleg a BIZALOM kártyára van szükség.
• Volt barátnők, feleségek: érzékeny mezsgye. Mindenképpen megéri a jelzést, ha zavar minket a dolog. Kivéve ha közös gyermeken osztoznak, ez esetben hasonló a helyzet, mint a szülőknél. Package deal van… ezt vettük.

Bizonyára van még jó néhány szituáció, amivel bajunk adódhat. Alapvetően viszont ez is arról szól, amiről a világon minden. Ha mi épp világbékében vagyunk (magunkkal és mindenki mással) nincs az az isten, hogy ebből kirobbantsunk minket bárki is. Így hát próbáljunk meg minden helyzetben először magunkat balance-ba rakni. Hogy ellenállhatatlanul RAGYOGJUNK! És ha már ott vagyunk és ott is csípi a szemünket a szitu, akkor mindenképpen adjunk neki hangot. Ha pedig azt érezzük, hogy a kapcsolatunk alatt rezeg a léc, semmiképp se menjünk be duzzogva egy szobába, hanem üljünk le és a legőszintébben beszéljünk az érzéseinkről. Hiszen a kapcsolat alapja a JÓ kommunikáció. Ezzel sohasem lőhetünk mellé.