ahol nem érvényesül a minél nagyobb, annál jobb elv, mert akkor valamelyik fél elveszik 

Általános iskolás koromtól kezdve a racionális gondolkodásomnak köszönhetően könnyen értettem és alkalmaztam a matematika szabályait. Mégsem gondoltam volna, hogy pont egy matematikai példán keresztül fogom tudni önmagamnak elmagyarázni, hogy milyen is lenne egy jól működő párkapcsolat.Sok barát vesz körbe, akik szeretnek megnyílni előttem és megosztani velem párkapcsolatukban átélt örömeiket, és nehézségeiket. Mivel a boldogságban nem keressük az okokat, így főleg az utóbbi az, amit jól ki szoktunk vesézni, pont azért, hogy ne a veséjüket károsítsák vele. Így az évek során jó pár pozitív és negatív mintát sorakoztattak már fel előttem, nem beszélve a személyes tapasztalataimról.

Az ideális párkapcsolat a szememben az a két kerek egész találkozása lenne, ahol mindkét fél tisztában van önmagával, a vágyaival, talán már azokat is elengedte, azonos méretűek, tehát egy szinten vannak, ami a lélek fejlődését illeti. Kapcsolódnak, egymásba olvadnak, ezáltal közös halmazt alkotnak. Nagyobb részben megőrizve önmagukat, de mégis nagyon szorosan egyesülve egymással a közös metszetükben. Így létrehozva egy új színt egy merőben mást, mint ami korábban volt. Mivel nincs állandóság, így folyamatosan mozgásban áramlásban hol az egyik, hol pedig a másik ad magából többet, de ez jó esetben mindig a közös metszet mérete körüli lágy táncot jelenti mindkét fél esetében. Ha ki is mozdulnak a középpontjukból oda mindig visszatérnek, és ez a közös halmaz bármennyire is idilli az összeolvadás sosem fedi le a középpontot. Sosem veszíti el önmagát egyik fél sem az egybeolvadás zászlója alatt.

Igen ám, de sajnos nem Buddhaországban élünk. Nem feküdtünk fel a folyón egy falevélre és hagyjuk, hogy az áramlat segítségével eljussunk a Nirvanaba, hanem folyamatosan hol az egyik hol a másik kezünkből próbálunk evezőlapátot formálni, küzdeni az áramlat ellen vagy épp siettetni azt. Majd csodálkozunk ha a falevelünkről olykor olykor beborulunk a vízbe.

De hogy nézhet ez ki a gyakorlatban? Az első találkozásoknál mindkét fél felméri főleg tudat alatt, hogy valóban azonos szinten jön-e létre a kapcsolódás. Hogy a két egész valóban egész-e, és valóban egy méretű. Hisz nem vágyunk sem arra, hogy kevesebbek legyünk sem arra, hogy a másik fél kevesebbnek érezze magát nálunk, ha mégis akkor ott nem két egész találkozásáról van szó, és a kikerekedési folyamatot fogja minden bizonnyal támogatni az adott kapcsolat mindkét fél számára. Ezzel lehetővé téve, hogy a következő kapcsolódás sikeresebb lehessen. De az semmiképpen nem a Szerelem. Bármelyik eset is áll fent, az egyik akarva akaratlanul becsúszik a másik alá. Feladva önmagát, a másik árnyékában egy kiszolgáló személyzetté válik. Akár hosszú évekig tud ez így működni pont addig, amíg valamelyik fél részéről nem merül fel az igény az egyenrangú kapcsolódásra. Általában ilyenkor jönnek, a de hisz én mindent megtettem érte, neveltem a gyerekeket, nélkülem a karrierje sem lenne sehol és mégis az a ribanc kellett neki és lelépett? De nem csak a nő tud becsúszni a férfi alá, hanem ugyanúgy a nő is képes kasztrálni a férfit és maga alá gyűrve hasonló nem pozitív kimenetel állhat elő. Aztán jöhet a gyakran feltett kérdés: Hát ezt érdemlem én?!

Sajnos igen! Hisz a szerelem és a feltétel nélküli szeretet zászlaját lengetve éveken át pont a legfontosabbról feledkeztél meg: Önmagadról!

És ha már te sem látod önmagad és már te sem vagy fontos magadban akkor a másik hogy látna téged, és is hogy lehetnél már fontos neki? Akarva akaratlanul belép a képbe valaki, aki fontos magának, aki értéket képvisel a saját szemében, ezáltal értékes mások számára is.

Továbbra is felmerül bennünk a kérdés, hogy igen ám, de ezt hogy lehet megvalósítani, ha ott áll előttem életem párja és mindennél jobban szeretem?!

A válasz egyszerű! Ne szeresd mindennél jobban, legalábbis önmagadnál jobban semmiképp! Nem! Ez nem önzőség abszolút!Szerinted a sors neked az ő életét osztotta vagy a tiedét? Én nagyon sokszor beleestem abba a hibába, hogy másokét éltem, és láttam sok olyat is, akik már azért nem élnek a környezetemben, mert sosem a sajátjukat élték, mindig a mások kedvét keresték így a saját életük értéktelenné vált teljesen, majd a fény kihunyt és fiatalon távozott.

A párkapcsolatokra ebből a szempontból is igenis nagy szükségünk van. Hisz azonnali visszaigazolást ad, azzal kapcsolatban, hogy hányadán is állunk önmagukkal. Laboratóriumi körülmények között, egyedül a négy fal között lehetünk mi a csúcsszuper, kerek egészek, akit maximálisan párkapcsolatra alkalmasnak találunk. Érezhetjük, hogy gyönyörűen felöltöztettük a lelkünket. Ahogy egy elegáns partyra is gondolhatjuk, hogy csodálatosan felöltöztünk, de úgy is a pozitív visszaigazolást majd a külvilág vagy az első tükör adja majd, ami szembejön. Azaz ez esetben az első párkapcsolat, amiben benne vagyunk érzelmileg. Mert sajnos az érzelmek tengerében vagy megmártózunk úgy igazán, hogy érezzük a hideg és meleg áramlatokat, vagy merülhetünk termo búvárruhában is, az érzelmeinket elzárva és akkor aztán  jöhet hideg vagy meleg áramlat, egyik sem fog hatni ránk. Egy idő után viszont ráununk, kimászunk a vízből, felszívjuk magunkat. Eldöntjük, hogy soha többet búvárruhában, hisz pont a lényegről maradtunk le. Aztán csak reménykedhetünk, hogy az első csupasz testes merülésnél nem kezdünk el kimenekülni majd az első hideg áramlat esetén.

Így érdemes az első találkozásnál tudatosan felmérni, hogy a kettőtök szintje azonos-e, hogy benned és a másik félben az esetleges előző merülés sérülései valóban begyógyultak-e? Hisz a sebtapasz sosem egy hosszútávú feladatkör, egy idő után már nem tapad és a használója eldobja. Fontos látni, hogy mindketten nyitottak vagytok-e és kellően bátrak ahhoz, hogy feloldva a határvonalatitok egy részét és bevállalva a sérülékenységet megnyitjátok-e magatokat úgy igazán, búvárruha és egyéb védelem nélkül, hogy az olyannyira vágyott közös halmaz létrejöhessen. És abból is pontosan akkora amekkora mindkettőtöknek jól esik, mégsem kimozdítva a feleket a középpontjukból.

Ez a Szerelem! Csupa-csupa nagy betűvel.