Elgondolkodtál már azon, hogy mitől rémálom egy álom?

• Attól, hogy félsz benne! - Gyakran félsz? És vajon úgy igazán élsz?!

Rémálomból ébredni nagyon jó érzés, hisz elhessegeted a rossz érzéseket, hisz csak álmodtam. Vajon amikor ébren vagy hányszor hessegeted el a félelmeidet és teteted azt, mintha élnél? 

Pár napja egy rémálomból ébredtem. Azt álmodtam, hogy folyamatosan győzködöm magam, hogy jó nekem ez a kapcsolat, milyen rendes ez a srác, mennyi közös dolgunk van, végülis milyen sokan élnek úgy, hogy nem a zsánerük a párjuk, nem is kell, hogy tetszen. Igazából olyan jó a hangja és olyan jól megérjük egymást az ágyban. Nagyon okos is, egy csomó mindenről tudunk beszélgetni, egyirányba nézünk, támogatjuk egymás karrierterveit, ő is szeret utazni és ráadásul a főztömet is imádja. Miért is számítana az, hogy nem jó érzés a szemeibe nézni és csak úgy elveszni bennük, mekkora hülyeség. Ez már rég kiment a divatból, hisz olyan édesen bújik, és olyan korrekté teszi a működésemet. Milyen igaza van, hogy mindaz, amit szeretek az egy nagy szar, és hogy nincs szükségem fiú barátokra, és igazából az ellenkező nemet elég, ha ő képviseli az életemben. Fiú kollegák sem kellenek, minek azok a több tízéves barátságok, akikre bármikor számíthatok. Ez a egy tisztességes nő életébe nem férhet bele. Az sem, hogy szociális pillangóként repkedjen a világban, a barátnőkkel Európán kívül és belül. Ez az igazi út a megvilágosodás felé. Ja, hogy nem ilyen voltam eddig? Mit számít, épp most készül a 11.0-ás fejlesztett szoftverem, ami merőben más mint az eddigi, talán ideje lenne a nevét is megváltoztatni, hisz köze nincs már a régihez. De miért győzködtem magam, volt ebben olyan félelmetes? Az, hogy ha nincs ez az áldott jó srác, akkor én egyedül vagyok, mint a kisujjam, és az én koromban már örüljek neki, hogy találtam egy ilyen cukorfalat pasit, aki így imád, és mennyi energiát fordít rá, hogy engem jobbá tegyen!

Ébresztő!

Igen ám, de mivel olyan régóta tart már ez az álmodás, pedig olyan sokszor hittem azt, hogy már ébren vagyok, mi arra a garancia, hogy nem alszom vissza újra?! Mennem kell! Lejárt az alvásidőm? Ideje lenne letörölni a homlokomról az izzadságot, kidörzsölni a szememből a csipát, ásítani egy nagyot, és útra kelni! Most kellene a sokkolás, az a hidegzuhany, vagy extra erős kávé, ami mellett elképzelhetetlen, hogy visszaaludnék.

Kutyaharapást szőrével? Azaz egy rémálombeli félelmet, csak egy még nagyobb félelemmel lehetne legyőzni? Mi lenne az? Szorít az idő, azonnal kell az ötlet. Mi tűnne a lehető legfélelmetesebbnek ma, itt és most nekem, ami biztosítaná, hogy tutira nem alszom vissza. Mi lenne az a bizonyos adrenalinbomba?

Igazából a félelmeinket az Egonk kreálja, állítólagosan a szívünk védelmébe.

De mi van ha a szív nem is fél? Mitől is kellene félnie? Ha ő tárolja azt az energiát, ami minden helyzetet megolvaszt? Ami ellen nincs fegyver, ergo nincs mitől védekeznie.

Jó, akkor lássuk fel mered hívni azt a bizonyos fiú, akiért utoljára dobogott úgy igazán a szíved? Na ne! Az képtelenség! A női büszkeségem oltárán? És mégis mit mondok neki? Hello, mizu? Hogy vagy? Ott is süt a nap? Ugyan már, el kell rohannom a wc-re, ott tuti jön egy sokkal jobb ötletem, és miért izzad ennyire a tenyerem? Úgysem tudnám felhívni telefonon, előbb csúszna ki a telefonom az izzadt kezemből és törne ripityára, minthogy felveszi. Persze semmi gond, igazából tényleg jobb ötlet visszaaludni és folytatni az álmot, amiben szintén féltél!

Micsoda? Hogy nem nézed ki belőlem, hogy vagyok olyan bátor, hogy felhívjam? Mi az nekem! Hisz 4 hónappal ezelőtt majdnem összejött egy közös ebéd is. Szóval mi tartjuk a kapcsolatot. Simán belefér, hogy rácsörögjek. De mit mondok neki? Majd ami jön! Ne aggódj már, lazulj bele. Legyél természetes! Már hívom is! Ne még ne! De! Már csörög.

Jajj, csak vegye fel! Ne, ne vegye fel! Úgysem veszi fel! De, egek! Felvette!

• Szia! Ezt el sem hiszem! De jó, hogy hívtál! Olyan sokszor gondoltam rád, legalább heti 1-2x eszembe jutott, hogy milyen jó lenne elmenni ebédelni vagy vacsorázni. Mennyire örülök, hogy hallom a hangod. Mindenképpen kell találkoznunk, mikor érsz rá egy ebédre vagy vacsorára? Esetleg rögtön holnap? Tényleg nem hiszed el, hogy mennyire örülök a hívásodnak! De jó, akkor találkozunk!

Micsoda? Szóhoz sem jutok? Mi ez a hatalmas öröm? Milyen hírt közöltem? Lehet, hogy úgy kezdtem, hogy megnyerte az öt találatost a lottón? Nem, nem hiszem! Mégis ennyire örült? Én meg ettől paráztam ennyire? Iyen könnyen ment? De jó!

Akkor ha félünk az csak egy rémálom lehet, és érdemes mielőbb felébredni belőle? Mert ami annyira, de annyira félelmetesnek tűnt, az minden eddigi dolognál könnyebben ment?

Akkor összegezzük, van egy dolog amitől félek, keresek egy nála sokkal nagyobb félelmemet, és bevállalom, két legyet ütve egy csapásra, nem csak a sajátom de az oroszlán zápfogát is kihúzva vele.

Csak nekem vannak efféle félelmeim és mindenki más bátran a szíve vágya szerint éli a mindennapjait? Ha nem, akkor elő a listát! Mik tűnnek félelmetes vagy kellemetlen helyzeteknek? Most a lelked szempontjából (egyelőre tedd félre a testi épségedet veszélyezető helyzeteket) írd össze az a pár ötletet, amit most nagyon félelmetesnek találnál véghezvinni! Ha nem megy most azonnal, szánj rá nyugodtan időt, van rá 3 napod, de ebben már a teljesítésnek is szerepelnie kell.

Kép forrása: www.filmezzunk.hu